Chimonanthus praecox (illatos tündérfa)

A legtöbb koratavasszal nyíló cserje vidám, boldog hangulatot áraszt kertünkben, főleg, ha még a sárga színét és mézédes illatát is számba vesszük.

Megszépíti kertünk hangulatát és megédesíti kertünk levegőjét ez a koratavaszi tündérek fája.

Illatosíthatod lakásodat is, törj le pár ágat és tedd vázába.

Lombhullató díszcserje, vagy kisebb fa, akár 3m magasra is megnőhet.

A fűszercserjefélék családjába tartozó illatos tündérfa nagy múlttal rendelkezik Kínában, már több, mint 1000 éve termesztik. 

Az 1700-as években hozta be Angliába, Lord Coventry, aki Európát megismertette e csodás növénnyel.

A nemzetség neve Chimonanthus görög eredetű szó, jelentése: téli virág.

A faj neve praecox , melynek jelentése: korai.

Virágaiból gyógyteát főztek, magja viszont mérgező!

Virágait vászonzacskóban gyűjtötték, illatosítónak használták.

Legnagyobb különlegessége, hogy enyhe teleken már decemberben, de általában tél végén, január-február időszakában bontja ki halványsárga (bordó torokkal) illatos (vanília) virágait még a lombfakadás előtt, melyek a kétéves ágakon fejlődnek.

Virágai 2-4 cm nagyságűak, sokszírmú, csésze alakű, hímnős virágok egészen márciusig nyílnak.

Termése: kaszattermés, melyben egy mag van, nagyon erősen mérgező.

Fényes levelei hosszúkásak, fényesek, lándzsa alakúak, őszre sárgává változik.

Elnyílás után a cserje, vagy fa jelentéktelennek számít, ezért érdemes a háttérbe ültetni.

Törzsének alsó része vízraktározásra módosult. 

Napos, félárnyékos, a téli szelektől és csapadéktól védett helyre ültessük, legjobb, egy fehér házfal elé.

Növekedési ereje közepesnek mondható, de inkább lassan növő, nedves, termékeny, jó vízáteresztő talajt kedvel. 

A fiatal növényeket ültetés utáni 2-3 évben érdemes bőségesen locsolni a megelelő begyökeresedés miatt. Az idősebb példányok már jól tűrik a szárazságot is. 

Tűri a meszes talajt, de savanyú, termékeny talajjal érdemes ültetéskor ellátni.

Metszése: alapvetően nincs szükség metszésre, de az előregedett, felkopaszodott, beteg, sérült, rossz irányba, nem megfelelő irányba növő ágakat vágjuk le, esetleg virágzás után vágjuk vissza két rügyre.

Szaporítása: nyáron (május, június) zölddugvánnyal, nyár végén (augusztusban), félfás dugvánnyal.

Magról is szaporítható, vagy bujtással nyugalmi időszakban.

Tipp, megfigyelések: száraz, napos nyarakat követően tavasszal gazdag virágzást várhatunk.


Ehető csengettyűk

Kínában elterjedt az alkalmazása gyógynövényként és kozmetikumokban.
A csengettyűre emlékeztető virágokat illatosító gyanánt potpourrikba és vászonzacskókba is teszik.

A felfőzött virágokat leöblítés után szívesen fogyasztják, illetve szirmaik szárítás után teaízesítésre is szolgálnak.

Tündértea: egy evőkanál szárított tündérfavirágra öntsünk egy csésze forró vizet, hagyjuk állni 5 percig, majd szűrjük át és kortyolhatjuk. 

Csak tiszta helyről gyűjtsünk virágot, és csak abban az esetben, ha teljes bizonyossággal felismertük.

Gyógyító tündérek

A hagyományos kínai orvoslás a virágokat és a rügyeket ízületi gyulladásra, köhögésre, mandula- és garatgyulladásra, szédülésre, émelygésre, depresszióra, lázra, megfázásra és méregtelenítésre használta.
A levelek és a gyökerek zúzódások, vérzések, vágások, lumbágó, reuma, zsibbadás és megfázás esetén alkalmazhatók.

A viaszos virág 0,5% esszenciális olajat tartalmaz, mely antibakteriális és antioxidáns aktivitást mutatott. A virágok stimulálják a nyálmirigyeket, hogy több nyálat termeljenek, ami védelmet jelent a szájnyálkahártya számára, valamint csökkenti a fogszuvasodás, és egyes fertőzések kialakulásának esélyét.

A fenolos vegyületeknek köszönhetően gyulladáscsökkentő, serkenti az immunrendszert és kardiovaszkuláris rendszert.

Ezeken felül még számos hatóanyagot azonosítottak benne, melyek hatásainak tanulmányozása további vizsgálatokat igényel.
A virágzó tündérfa azon túl, hogy igazán megnyerő látvány és a tél egyik különös kis „csodája” még a gyógyhatásai is figyelemreméltók.

Forrás: magyarmezőgazdasah.hu