Equisetum arvense (mezei zsurló)
Ősi kincsünk, a mezei zsurló.
A zsurlók ősi növények. Legtöbb fajtájuk már kihalt, egyetlen ma élő rendjük a valódi zsurlók. A hagyományos rendszerben a harasztok törzséhez tartoznak, amin belül található a zsurlók (Equisetopsida) osztálya.
Az újabb filogenetikus rendszerben két külön csoportba sorolják a telepes és a szövetes növényeket.
A zsurlók az utóbbiba tartoznak, azon belül a virágtalan növényekhez és a harasztok törzséhez.
Amikor a generatív és a vegetatív hajtásai egyszerre vannak jelen (fent)
A mezei zsurló (Equisetum arvense) évelő növény, amelynek gyöktörzse van (rizóma); az északi féltekén honos. Székelyföldön, Csík környékén fentőfűnek nevezik.
Mivel vízigényes növény, ezért nedves réteken, szántókon, erdőszéleken, árok- és patakpartokon él.
Gyakran gyomként terjed a nedves, belvizesedésre hajlamos szántóföldi kultúrákban.
Az egész északi féltekén gyakori faj: Észak-Amerika, Európa, India, Irán.
Ritka, de a déli féltekén is jelen van: Argentina, Brazília, Chile, Madagaszkár, Indonézia, Ausztrália és Új-Zéland.
Ez a gyógynövény az Antarktiszt leszámítva bárhol megél, így nem meglepő, hogy ez egy rendkívül kedvelt évelő növény, amit a világ számos népe előszeretettel hasznosít: például az amerikai indiánok, a japánok és a koraiak.
Vegyes beültetés, podagrafűvel (fent)
Gyógyításra a fiatal, meddő hajtását lehet használni.
Magyarországon a leggyakoribb zsurlófaj.
Gyöktörzse feketés, 2-3 méter hosszúságot is eléri, gömbölyded gumók fejlődhetnek ki rajta. E miatt szinte kiirthatatlan!
Két hajtása van: generatív és vegetatív. (fent)
A generatív hajtás tavasszal (március-április) jelenik meg, 15-30 cm hosszú, 3-5 mm vastag. Nem elágazó szárú, világos barnás-vöröses színű. A szár tagolt, lándzsa alakú levelei harang alakú hüvelyekben 8-16-osával nőnek össze, hosszuk 2 cm. A hajtás csúcsán található a spóratermő kalász, melynek hossza 3 cm, átmérője 8 mm. A spóraérés után a generatív hajtás eltűnik, helyét átveszi a vegetatív hajtás (május-június).
Ez, a vegetatív hajtás, 20-50 cm magas, fotoszintetizáló zöld hajtás, melynek nóduszaiból több barázdált ág bontakozik ki, körkörösen. A nóduszt apró, 5–12 mm hosszú pikkelyszerű levelek veszik körül. Az internódiumok bordázottak. A generatív hajtás spóratartójából kiszóródó spórákból megfelelő körülmények között telepes szerveződésű, fotoszintetizáló, sallangos női és lemezes hím előtelepek fejlődnek, melyek ivarszerveiben termelődnek az ivarsejtek. A petesejt megtermékenyülése után kezdődik az új ivartalan nemzedék fejlődése.
Begyűjtése májustól júliusig tart, szárát a talajtól 5-6 cm-re vágják le.
A növény számos gyógyászatban felhasználható anyagot tartalmaz. Gazdag ásványi anyagokban (szilícium-10%, kálium és kalcium), amelyek vízhajtó tulajdonságaiért felelősek.
Hatóanyagait tekintve említésre méltó többek közt a szelén, ami serkentheti a hajnövekedést, a káliumnak tudható be a vizelethajtó és vesetisztító hatás, a szilíciumtartalmának köszönhető a erősítő és tonizáló erő, a kovasavra pedig nagy szükségünk van a csontok, kötőszövetek, inak, szalagok, bőr, haj, fogak és körmök felépítéséhez. A flavonoidok jótékony hatása is kiemelkedő, hiszen ezek szintén vizelethajtó, továbbá görcsoldók tulajdonságokkal bírnak.
A kötőszövetek, polipok és vérzések kezelésére használják. Gyógyteáit vese-, húgyhólyag-, emésztőrendszeri és prosztatabetegségek kezelésére is alkalmazzák.
A mezei zsurló jótékony hatásai:
A mezei zsurló föld felett található részeit gyógyászati célokra szokták használni. Jótékony hatásait a benne rejlő kovasavnak, flavonoidoknak, szilikátoknak, kávésav-származékoknak, antioxidánsoknak, vitaminoknak (C, E, K, B), káliumnak, nátriumnak, kalciumnak, magnéziumnak, cinknek és vasnak köszönheti. Számos modern kutatásból kiderült, hogy a mezei zsurló megvédi a máj és a csontok egészségét, továbbá vízhajtó, gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása is van.
(Forrás: vikipedia, benu.hu)
Évszakonkénti változása, fejlődése: (lent)
Télen, teljesen visszahúzódva, felette lévő liliomfa lombjának takarásában. (fent)