Euonymus alatus (szárnyas kecskerágó)

A kecskerágó (Euonymus) a kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjébe és a kecskerágófélék (Celastraceae) családjába tartozó növénynemzetség.

A kecskerágó-fajok többsége Kelet-Ázsiában őshonos, sokuknak a nyugati határt a Himalája hegység képezi, azonban néhány faj Európában, Ázsia többi részén, Ausztrálázsiában, Észak-Amerikában és Madagaszkáron is előfordul.

E nemzetség fajai között lombhullató és örökzöld növények is vannak.

A kecskerágók cserjék vagy kis fák.

"Szárnyas" elnevezése, meghatározása, az idősebb ágrendszerén végigfutó paralécekről kapta.

A zöldes, sárgás árnyalatú virágai alig észrevehetőek, és kis virágzatokban tömörülnek.

Az ellipszis alakú levelei átellenesek, általában 2-15 centiméter hosszúak és alig fogazott szélűek.

Terméseik 4-5 részből álló, rózsaszín, sárga vagy vörös színű húsos termések.

A magokat narancsszínű „hús” vesz körül. A terméssel és magokkal a gyümölcsevő madarak táplálkoznak; a magok sértetlenül átmennek a madarak emésztőrendszerén, és az ürülékkel távoznak az állatokból, így újabb területet foglalva el a kecskerágó-fajok számára.

Madarak szívesen fogyasztják bogyóját, ezért ha egy növényt nevelsz, ültetsz kertedbe, akkor az évek múlásával számíthatsz még sok-sok bokorra!!!

Közepes méretű, lombhullató cserje, mely inkább széltében, mint hosszában, terülő és bókoló, hosszú ágrendszerű. Kifejlett formájában formás, széles bokrot alkot, kb. 1,5-2 méter magas.

Tavasztól, egész tenyészidőszak alatt, nem túl karakteres, akár jelentéktelen cserje, azonban őszi lombszíne miatt megéri ültetni.

Áprilisban, a Hortenziás pihenő szélén ... (fent)

Létezik törpe változata is (Euonymus alatus Compactus), de mivel nagyon jól tűri a metszést, Te is alakíthatod, akár gömb formára is.

Kerekded, kissé hegyesedő, üde zöld levelei, őszre, bordós-rózsaszín árnyalatúra színeződnek. (fent)

Igazi díszértékét ősszel élénkvörösre színeződő lombja adja, de tenyészhelytől függően változhat az árnyalata.

Őszre, a lombhullás után láthatóak apró, élénkpiros bogyói, melyek a lombhullás után sokáig a bokron maradnak.

Szoliterként, vagy sövénykény is jól érvényesül más cserjékkel vegyesen ültetve (fent és lent)

Nyáron (fent) és ősz elején (lent) a stég mellett, a tóparton. Ezt a példányt nem én ültettem, a madarak jóvoltából nő ezen a helyen. Hosszú ágai sokszor a tó felszínére érnek be, bókolóan, lecsüngve.

A stégről nézve, a tóparton a legszebb az elszíneződése. A vörös és lila, a bordó és piros szinte minden árnyalat megtalálható levelein. (fent)

A víz felszínén úszó csodás őszi levelek ... (fent és lent)

Télen csodás ágrendszerével dekoratív eleme a tópartnak. (lent)

Az utolsó szem termése (fent)

A "kert szívébe" továbbhaladva, struccpáfrányok barnás őszi színei mellet is csodás. (lent)

2018.-ban a sok napos órák száma miatt (és a kevés csapadék) igazán nagyon élénk volt az elszíneződés az utcán lévő növényen (fent)

2022.-ben már nem annyira élénk, pedig száraz volt a nyár ... (lent)

a szezon végére megválik lombjától (fent).

A kert északi területén, nyáron: sötétzöld leveleivel beleolvad a nöbbi növény közé, alig észrevehető (fent)

folyamatosan színesednek a levelek (fent és lent)

majd megjelennek, észrevehetőek lesznek a termések is (lent)

A kert északi oldalán, ahova csak kora reggel süt be a nap, ott inkább vizes a levélszíne (fent és lent)

Alapvetően árnyékos terület, a Hortenziás pihenő körül, jól látható, hogy csak a napos részeken kezdődik az elszíneződés. Az árnyékos helyeken nem, ott még a zöld levélszín az uralkodó! (fent és lent)