Euonymus europaeus (közönséges kecskerágó, csíkos kecskerágó)

Amint ezt neve is jelzi, eredetileg a Brit-szigetektől a Kaukázusig terjedt el (ide értve Törökországot is).
Az Amerikai Egyesült Államok keleti részére betelepítették, és ott honosult.

A közönséges kecskerágó, vagy csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) a kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjébe és a kecskerágófélék (Celastraceae) családjába tartozó faj.

Nemzetségének a típusfaja.

Lombhullató, jól sarjadzó, 1-7 méter magas cserje vagy kis fa széles, boltozatos koronával. Ágai sűrűn helyezkednek el egymás fölött, terpedten szétállnak. 

Kérge eleinte világosbarnávak csíkozott sötétzöld, majd szürkés-, illetve vörösbarna. 

A fiatal ágak, vesszők zöldesbarnák, gyengén négyélűek vagy 2–4 barna paraléc fut rajtuk hosszanti irányban. Felületüket számos paraszemölcs borítja.

Virágai kicsik, krémszínűek, nyár elején nyílnak.

Ősszel pirosló, sötétrózsaszín, négyélű toktermésekkel megrakott bokrai igen mutatósak. 

Narancssárga magköpennyel borított termése mérgező. Többek között olyan alkaloidákat tartalmaz, mint a teobromin és a koffein, nedve különösen keserű. A termés elfogyasztása máj- és vesekárosodást, vagy halált okozhat.

Az erdőket, ligeteket, cserjéseket, sövényeket kedveli a tengerszinttől 1200 méterig. A tápanyagban gazdag, meszes, jó vízellátású és mély rétegű vályogtalajokat szereti.