Geranium robertianum (nehézszagú gólyaorr)

 A nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum) a gólyaorrvirágúak (Geraniales) rendjébe, ezen belül a gólyaorrfélék (Geraniaceae) családjába tartozó faj.

A növényre jellemző, hogy terméscsőre jellegzetesen megnyúlt, csőrszerű. Erre utal, hogy nemzetségneve magyarul gólyaorr, latinul pedig Geranium, ami a daru ógörög nevéből, a geranoszból származik. 

Korábban a Geraniumok közé sorolták a muskátlit is, erről árulkodik, hogy angolul geranium, németül Geranie a neve.

A nehézszagú gólyaorr Európában, Ázsiában, Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is honos.

Ez a gólyaorrféle 20–50 centiméter magasra nő meg. Sűrűn mirigyszőrös, elágazó szárai nagyon gyakran kárminvörösek. Illóolaj-tartalma miatt a szaga kellemetlen, különösen megdörzsölve. 

Levelei 3–5 levélkéből állnak. Ezek a levélkék egy-kétszeresen szárnyasan szeldeltek, elálló szőrűek, ragadósak. 

Az 1,5–2 cm széles, bíborrózsaszínű virágok többnyire kettesével nőnek a kúszó vagy felemelkedő szárakon. A csésze szálkás, a 9–12 milliméteres sziromleveleken három fehéres csík húzódik végig. A portok vörösesbarna. Gólyaorrtermése van.

A megnyúlt terméscsőrnek, a „gólyaorrnak” a magok terjesztésében van fontos szerepe. Egyes részei nem egyszerre száradnak ki és ennek köszönhetően a termésfal robbanásszerűen nyílik fel. 

Az alulról felfelé hirtelen visszacsapódó résztermések belsejéről parittya módjára repíti ki a magokat.


Őszi lombszíne (fent és lent)

Következő évre még mindig megtartotta vöröses lombszínét, majd elhal, de addigra már több száz utódot hozott léte. (lent)


A nehézszagú gólyaorr egyéves növény, a lomb-, tűlevelű és elegyes erdők, vágások, törmelékes lejtők, árnyas sziklák, kőfalak lakója. 

Nitrogénkedvelő faj, ami nyirkos talajú és magas páratartalmú helyeken különösen jól fejlődik. Májustól szeptemberig nyílik.

Kellemetlen szagú illóolaja mellett ellagitanninokat (geranint és izogeranint), valamint flavonoidokat tartalmaz.

Cseranyagtartalma miatt a népi gyógyászatban hasmenésre, a gyomor és a belek nyálkahártyájának gyulladásaira, belső vérzések kezelésére, máj- és epebetegségek kezelésére, gargarizálószerként a száj és garat gyulladásaira is alkalmazták. 

Külsőleg fekélyeket, kiütéseket, nehezen gyógyuló sebeket kezeltek a friss növénnyel. 

A homeopátiában hasmenésre, vérzésekre, fájdalmas vizelésre és krónikus mandulagyulladásra adják.

Elnevezései: gólyaorrcsőr, gólyacsőr, csőröcske, Szent Róbert füve, Isteni malaszt, vízi gyökér, tüske, nagy madárcsőr.

Angol elnevezése: Herb Robert, Dragons Blood, Red Robin, 

Érdekesség:

Carl Linné, az élőlények rendszerezéséről híressé vált svéd természettudós több esetben olyan emberekről nevezett el növényeket, akikről úgy gondolta, hogy valamilyen tulajdonságukban hasonlítanak a növényre. 

Az elnevezéseket fegyverként is használta az őt támadó tudósokkal szemben. Nem reagált a támadásokra, inkább jelentéktelen megjelenésű gyomokat nevezett el tudóstársairól. 

Névadásának egyik példája a kellemetlen illatú, nehézszagú gólyaorr, a Geranium robertianum, mellyel Linné egy Robert nevű barátjának állított emléket, aki a tisztálkodásra nem sokat adott.

Forrás: Wikipedia, dunaipoly.hu

Fehér mécsvirág (Melandrium album) és nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)