Cymbalaria muralis/Linaria cymbalaria (Kőfali pintyő)
Nem, nem madár, még csak nincs is köze a kőzetekhez sem ...
Mikor először meghallottam a növény nevét, nem is akartam elhinni, hogy ilyen növény létezik, bár tudom, hogy a magyar nevek igazán furcsák és egyben szórakoztatóak is tudnak lenni.
Igaz kissé vicces nevű (latin neve pedig igazán dallamos) de annál kedvesebb gondozást igénylő növényke, a kőfali pintyő ( Cymbalaria muralis).
Amennyiben van támfalunk, vagy sziklakertünk, akkor egy igazán hálás, igénytelen, nem mindennapi évelőt ismerhetünk meg a személyében, mely kiváló választás az előbb említett helyekre.
Cymbalaria muralis (kőfali pintyő) az ajakosvirágúak rendjébe, és - Bármily hihetetlen – az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozik.
Az Antirrhineae nemzetségcsoport pintyő nemzetségének Magyarországon legismertebb faja
Évelő növény. A Földközi-tenger partvidékén honos, (Észak-Olaszországból indult el hódító útjára) innen terjedt el gyakorlatilag a világ minden részére.
Fura régi népi neve zsidószakáll, mely bizonyára a növény-alakra utal.
De nevezik "hörpencsnek" is, azaz a nyelv szélén keletkező pattanásnak (XIX. sz. írások alapján).
A mai magyar nyelvben a „pintyő” nemcsak az István név egyik becézett alakja, hanem a tátikáról áttevődött egy harmadik rokonra, melyet ma kőfali pintyőnek vagy zsidószakállnak hívunk. Joggal nevezzük rokonnak a három virágot, nemcsak megjelenésük és életmódjuk alapján, hanem azért is, mert valamennyien az útifűfélék családjába tartoznak.
forrás: sunyiverzum
útifűfélék: tátika, vetési oroszlánszáj, kőfali pintyő
.
Egy ilyen kis virág esetében kevésbé érthető német elnevezése, a Zymbelkraut (cintányérnövény - valószínűleg a görög vagy latin névből ered, mely utal a levelei kerekségére), de a még ennél is meghökkentőbb angol Ivy-Leaved Toadflaxről (borostyánlevelű varangylen, mely talán a lennel való hasonlóságra utalhat).
Nem is beszélve, a franciák „Róma romjának” hívják, mert a fodorka (Asplenium spp.) fajokkal együtt többnyire árnyas, öreg falak, sziklák repedéseibe telepszik meg.
kertemben cserépben nevelem, így féken tudom tartani, mert igazi kis "vadóc"! ...
cserépben nevelve, kertemben ...
A virágok zigomorfak vagyis egy szimmetriatengelyük van, ezek lilák, sárga középpel, melyekből elvirágzás után toktermés képződik, apró magokkal.
Cserépben nevelve kora tavasztól a fagyok beálltáig nagy lendülettel virágzik.
Elvirágzás után visszavághatjuk, ilyenkor újult erővel hoz friss hajtásokat és megannyi virágot.
Cserépben nevelve szinte egész nyáron nyílik ...
A visszavágást jól tűri, picike indáit nedves földbe ledugva hamar megered és fáradhatatlanul hajt.
Tudnivalók:
Eredendően a mediterrán tájak lakója, ahol nevének megfelelően a Földközi-tenger menti hegyeken az árnyas, hűvös sziklafalakon él.
Magyarországra ámpolnanövényként hozták be, de kivadulva nemcsak a kőfalakon, járdák repedéseiben telepszik meg, hanem a sziklákon, nedvesebb és félárnyékosabb körakásokon is.
Adventív, inváziós fajnak számít.
Élőhelytől függően csüngő habitusú, kúszó vagy kapaszkodó növény.
Alacsonyra növő növény, de hajtásai akár egy méter hosszúak is lehetnek. A metszést/visszavágást jól tűri.
A tátrika rokona.
Alapvetően szárazságtűrő, de a mediterrán térségben (Észak-Olaszországból származik), nagy a páratartalom és az időszakos nedvesebb időjárási körülmény, ezért idehaza is jól tűri az ilyen tenyészhelyeket.
Talajigénye:
Általános virágföld, de vegyük figyelembe, hogy humuszban gazdag, savanyú erdőtalajban szebben hajt és növekszik.
Előnyös tulajdonságai:
- Már egészen kevés talajjal is megelégszik.
- Jól és gyorsan terjed.
- Árnyékos, napos, vonuló árnyékos tenyészhelyen, kissé nedvesebb helyen is megél.
- A szabadban, június–augusztusban, de cserépben nevelve kora tavasztól a fagyok beálltáig virágzik.
- Kora tavasszal erőteljesen vágjuk vissza az elszáradt hajtásokat, de a legjobb, ha nem iy nyúlunk hozzá, csak várjuk az új, idei hajtások megjelenését.
- Igazán igénytelen növény, kezdő kertészek is bátran gondozhatják.
- Betegségei és kártevői nem ismertek.
Érdekesség:
A kőfali pintyő is az ehető virágok közé tartozik, mint pl az ibolya. íze a zsázsáéhoz hasonlóan fűszeres, csípős, és igen sok C-vitamint tartalmaz.
A korábbi időkben gyakran alkalmazták skorbut ellen.
Manapság leveleit gyakran használják fel saláták alapanyagaként.
Mára invazív növényként (buzgó „jövevénynek”) tartják számon, mindamellett, hogy renkívül szép és egészséges, ehető növény.
Felhasználása:
Dísznövényként, ámpolnákba, erkélyládákba, sziklakertekbe ültetik.
Kertészetekben ritkán árulják, érdemes magánkertészektől beszerezni.
Nem védett, de ne a természetből hozzuk be kertünkbe!
Mivel ehető, ezért otthoni termesztésre, cserépben is tarthatjuk.
Kertemben, a Zöld pagonyban, cserépben nevelem erdei szamócával és kúszó rozmaringgal, de ültettem már bordó levelű disz bazsalikommal is.
díszbazsalikommal, erdei szamócával, cserépben ...
Éredekesség
Évekkel ezelőtt a Tulln-i kertlátogatáson találkoztam vele előszőr, de akkor még nem ismertük egymást!
(Tulln, kertkiállítás: A több, mint 60 kertet bemutató kiállításon szinte mindegyik kertet legszívesebben bemutatnám, de inkább szorítkozok a karakteresebb, első pillanatra megfogó kialakításokra.
Egy kert, amely az első pillanattól lenyűgözött: egyszerű, de színes növénybeültetés, okos tér- és helykihasználás, valamint a magasságokkal való ügyes játékosság.
Uralkodó növény egy ifjú korában lévő platánfa, mely alatt sűrű, természetes beültetés rózsaszín és lilás színekkel hangsúlyozva ( bazsarózsa, díszhagyma, gyűszűvirág, harangláb, árnyékliliom).
A "kert" másik végében egy "süllyesztett" kialakítás, mely csak a látszat, de tény, hogy nagyon hatásos.
A szárazon rakott kőfal hézagaiban kőfali pintyő kiváncsian omlik le zuhatagként.
A kis faházikó önmagában is mutatós: formájával, színével. Tetőfedésként varjúháj sűrűn benőtte...és hogy még pozitívabb értelme legyen az építménynek, oldalában tüzifa tárolót alakítottak ki.
Így, ahogy volt, becsomagoltam volna, hazahoztam volna!💚👩🌾
kőfalról leomló "pintyőke" ...
süllyesztett kert ...
érdekes kis házikó, farakással az oldalfalán ...
kerti ajtó, bontott elemekből ...
faházikó közelebbről, ahol a környező növények is jól kivehetőek ...
Ha még többet szeretnél tudni, + Érdekesség:
forrás: sunyiverzum
a csucsai Boncza-Goga-kastély
Hazánkban, a csucsai Boncza-Goga-kastély parkja volt, ahol tömegében élt.
Általában romokon, régi várfalak repedéseiben szeret élni, kevés talajjal is beéri.
(Egyik francia neve a: Ruine-de-Rome, „Róma romja”.)
Olyannyira eluralkodott egyes várfalakon, hogy a közkeletű angol neve a Kenilworth ivy, „kenilworthi borostyán” az ottani várromon, egykor hatalmas fürtökben, hosszú indákon tenyészett.
a XIX. századi kenilworthi várrom fényképen és Cole (1801 – 1848) festményén
forrás: sunyiverzum
De hívják még sok egyéb mellett Coliseum ivynak is, azaz, a francia névre emlékeztetve „colosseumi borostyánnak”.
Az angol elsődleges név ivy-leaved toadflax, szó szerinti fordításban „borostyánlevelű varangylen”, azaz az angoloknak is szembetűnt a hasonlósága a lennel, bár itt a hasonlóság külsődleges, hiszen a len, értelemszerűen, a lenfélék családjába tartozik.
A kőfali pintyő tudományos neve Cymbalaria muralis. A nemnév a görög κύμβαλον, kymbalon, „cintányér” szó latinosodott változatából, a cymbalumból alakult, utalva egyes fajai kerek levelére.
Hogy mégis mivel magyarázzuk a kőfali pintyő sikerét?
"Képzeljük el, amint egy kis kar, annak végén egy kis kéz kinyúlik a szárából odafenn a szédítő magasban, majd ez a kecses alakulat elülteti a magvakat a fal repedéseibe".
Ezt a látványt köszönhetjük David Attenborough, A növények magánélete című sorozata egyik emlékezetes lassított (time-lapse) felvételén.
forrás: wikipedia
