Physocarpus opulifolius (Bangitalevelű hólyagvessző)

Ívesen széthajló ágrendszerű lombhullató cserje, amely hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Kb. 3méteres maximális magasságot elérő cserje.

Díszítőértékét a tavasz végén nyíló, fehér bugavirágzata,  valamint a karéjos levelek alkotta zöld színű levélzet adja, mely ősszel bordó és narancsszínben pompázik, azoknál a fajtáknál, melyeknek eredetileg is bordó a levele (Diabolo, Red Baron, Lady in Red). A sárgászöld levelűek (Dart s Gold),  ősszel citromsárga, narancssárga és barna levelükkel díszítenek.

Ősszel a bordó színű változata (fent) és a sárga (lent)

A hólyagvessző /Physocarpus / Észak-Amerikából, Északkelet Ázsiából származik. 

Magyarországon az utóbbi húsz esztendőben jelentek meg a nemesítés és szelekció eredményeként csodálatos lombszínű fajtái kora tavasztól késő őszig díszítik a kertet. 

Mélylila, zöld, narancssárga, bordó, aranysárga és ezek árnyalataiból alakíthatunk ki egy szemet gyönyörködtető kertrészt. 

Rózsaszín, vagy fehér virágai nyár közepén díszlenek. Vöröses-barna termései tél végén is még a bokron maradnak, így ezzel is egész télen díszít.

Nevét az idősebb vesszőkön jelentkező kéreghólyagosodás, réteges hámlása miatt kapta. Az énekesmadarak felhasználják fészeképítésük során ezeket a részeket. 

A sűrű nagy bokor minden évszakban menedékül, fészekrakó helyként szolgálhat, ezért madárbarát kertekben kifejezetten hasznos cserje.

Ápolása, metszése: 2-3 évente, kora tavasszal érdemes ritkítani, fiatalítani az idős, beteg ágakat, de formára is lehet nyírni, ebben az esetben a virágzásról (részben) le kell mondanunk.

Mulcsolása, talajtakarása saját levelével. (fent)