Viburnum opulus (kányabangita)

A kányabangita (Viburnum opulus) a mácsonyavirágúak (Dipsacales) rendjébe, ezen belül a pézsmaboglárfélék (Adoxaceae) családjába tartozó faj. 

Kertjeinkben termesztett változata a labdarózsa (Viburnum opulus var. roseum).

A labdarózsa a kányabangita azon kerti változata, melynek virágzatában csupa nagy, meddő (steril)  virágok fejlődnek, így azon nem jelennek meg a piros bogyók.

Elnevezései, tájegységenként változó

gána, kálenka, kalina, kalinafa, kalinka, kánya, kányafa, veres kánya.

Ágaiból nyársat, ostornyelet, pipaszárat készítettek, hajlékony fiatal vesszeit gúzsnak, huroknak használták. 

Terméséből egykor piros festéket nyertek, a megszárított termésekből pedig fekete tintát készítettek

Előfordulása

A kányabangita csaknem egész Európában megtalálható. Ázsia mérsékelt övi részein, a Kaukázustól Japánig fordul elő. Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban is őshonos.

Életmódja

A kányabangita nyirkos, meszes, humuszos talajon nő, árnyékos helyen, cserjésekben, ártéri és ligeterdőkben, olykor tölgyesekben. 

A síkságoktól az Alpokig, 1400 méter magasságig megtalálható.

Meglehetősen nagyra (akár 5-6 m) képes megnőni, ritkán fa alakúra. Ágai általában ívesen kihajlók, háromkaréjú levelei a (hegyi) juharra emlékeztethető. 

Az árnyékot viszonylag jól tűri, de igazán terebélyes példányok szabad állásban fejlődnek a legszebben.

Gondozása
A labdarózsa viszonylag egyszerűen nevelhető növény, a legfontosabb teendő vele kapcsolatban, hogy néha meg kell kicsit ritkítani kusza ágrendszerét, ezt még feltétlenül rügyfakadás előtt kell elvégezni.

Május–június között virágzik; legyek porozzák be. (A termős virágok sajátos illata vonzza a legyeket.)

Termése a beporzás után gyorsan kifejlődik; gyakran egy időben láthatók ágain virágok és érett termések. A termés nyersen élvezhetetlen ízű, olyannyira, hogy amíg találnak mást, még a madarak is elkerülik. Termése borsónyi, gömb alakú, üvegesen fénylő piros, húsos, csonthéjas.

Az első fagyok után betakarított dekoratív, átlátszó, piros bogyós termése immunerősítő hatású. Teáját főleg télen, tavasz elején javasolt fogyasztani, de az év bármely szakában megerősíthetjük vele a szervezetünk védelmi vonalát, megelőzésként bármikor fogyaszthatjuk. Forrás: Egészségtér

Télen azonban, amikor nagy a hó és a hideg, a csonttollúak és a fenyőrigók mindet lecsipegetik.


Június elején, érdekes, fanyarkás, meghatározhatatlan illat leng ilyenkor a környéken, de legfőképpen a stég környékén. 

A mindent elborító virágszirmok jelentik az igazi romantikát. (lent)

Július közepén megjelennek a bogyók ... (lent)

Október közepén ...(lent)

November elején ... (lent)

November közepén ... (lent)

Az első fagyokig díszít .... (fent)


A kányabangita fontos gyógynövény. 

A savanykás termések erős, kellemetlen vajsavszagot árasztanak, ennek ellenére egyes északi és szibériai népek jelentős mennyiségben fogyasztják, ami kiemelkedően magas C-vitamintartalma miatt nem véletlen. 

Skandináv és angolszász területeken a vörös termésű tőzegáfonya helyettesítésére is használják, pikáns befőttet, gyümölcszselét készítenek belőle, de nyersen nem ajánlott a fogyasztása (főzés hatására ártalmas anyagai lebomlanak). 

A természetben a kányabangita termése táplálékot nyújt a madaraknak (főként tél végén csipegetik, mikor a kellemetlen vajsavszag elmúlik).

A bangita bogyók vitaminokban és poliszacharidokban gazdagok. Különféle nyomelemeket, szerves savakat és egyéb vegyületeket tartalmaznak, amelyeknek köszönhetően erősítő és gyulladáscsökkentő hatással bír. Ez a növény számos olyan hasznos anyagot tartalmaz, amelyek nemcsak a fertőzések leküzdésében, hanem az immunrendszer erősítésében is segítenek. 

Tartalmaz karotint, jódot, magnéziumot, kalciumot, vasat, C-, P-, E-vitaminokat.

Élénk színe ellenére a kányabangita hipoallergén bogyónak minősül. Még atópiás dermatitisz esetén is ajánlott adni, mivel rendszeres használata segít megszabadulni a gyermekkori allergiától. 

A bangita bogyóit olyan élelmiszerek közé sorolják, amelyek vörös színük ellenére ritkán okoznak allergiás reakciót.

A gyógyászati tulajdonságai a bokor szinte minden részében megtalálhatók – a bogyókban, a kéregben és a virágokban egyaránt.

A bangita szárított virágjai teaként elkészítve nemcsak köhögésre, hanem garatbetegségekre is használható.

Forrás: Egészségtér


A kányabangita-kiegészítők leggyakrabban tea vagy koncentrált folyékony kivonat formájában kaphatók, azonban kapszula formájában is megvásárolhatod őket.

Oroszországban, Szibériában és Ukrajnában italokhoz, szószokhoz és süteményekhez használják.

Törökországban az erjesztett gyümölcslevét „gilaburu” néven ismerik.

Forrás: Supergreens