A cserebogár

A ganajtúrófélék (Scarabaeidae) családjának, cserebogárformák (Melolonthinae) alcsaládjába tartozó bogarak, a cserebogarak.

Sokáig egy nagy, mára már elavult besorolás szerinti családba, a lemezescsápú bogarak (Lamellicornia) családjába tartoztak, a rokonaikkal legfőbb közös jellemzőjük, a lemezes csápjaik alapján.

A ganajtúrófélék, napjainkban már további alcsaládokba átsorolt magyarországi rokonai között található, pld. az orrszarvú bogár vagy a pompás virágbogár. 

Világszerte szintén sok ismertebb faj, pld. a tömegük és méretük alapján, a Földünk legnagyobb bogarai közé tartozó, afrikai góliátbogarak és amerikai herkulesbogarak is tágabbi rokonságukba tartoznak.

A cserebogarak azért szolidabb paraméterekkel rendelkeznek, mint az előbb említett óriások, de hazai fajaik száma és változatossága jelentős.

Hazánk gyakoribb, nagytestű cserebogarai.

Májusi cserebogár (Melolontha melolontha)

Hazánkban a leggyakoribb cserebogár, s a köztudatban is általában ez a faj az, mely cserebogárként közismert.

Az imágónak, vagyis a kifejlett, ivarérett bogárnak a hosszúsága, 23-30 milliméter. Szárnyfedői barnák, míg a fej, az előtor és a potroh általában fekete vagy sötétszürke színű. A potroh oldalán háromszög alakú fehér sávozás látható és egy hosszú nyúlványban végződik.

Lemezes csápjai, melyek tapintó- és szaglószerve is, a hímeknél jellemzően nagyobbak. Lábaik a mászást elősegítő kapaszkodókarmokkal rendelkeznek.

A bogár nősténye a megtermékenyített petéket a földbe, három-négy, növényekkel sűrűn benőtt helyre rakja le, helyenként 20-30 darabot. A peték a talaj nedvességének hatására megduzzadnak, majd kb. 40 nap múltán, kikelnek belőlük a lárvák. Ezeknek a gyenge lábakkal rendelkező, C alakban görbült, vaskos testű lárváknak a közismert neve, pajor

Két telet tölt lárva alakban, mialatt hatalmas étvágyát kielégítve tekintélyes károkat okoz a mezőgazdaságban, erős rágójával a növények gyökereit károsítja. 

Mérete a 4-5 centimétert is eléri. A harmadik év nyarán végül bebábozódik és őszre kifejlődik benne a bogár, amely csak az utána következő, azaz negyedik év tavaszán jön a felszínre.

A bogarak növények leveleit, friss hajtásait rágják, amivel szintén tetemes károkat okozhatnak. A fákról óvatosan lerázva, ilyenkor tömegesen lehet begyűjteni őket.

Áprilisban, májusban induló rajzásuk után, általában 4-6 hétig élnek, ezalatt lerakják a petéiket, így megalapozva a négy év múlva kirepülő generációt, teljessé téve életciklusukat

Erdei cserebogár (Melolontha hippocastani)

Gesztenye vagy lógesztenye cserebogárnak is hívják. 

A kifejlett bogár 23-28 milliméter hosszúságú, valamivel kisebb, mint a májusi cserebogár. Farfedője (az utolsó potrohgyűrű kemény hátlemeze) rövid, háromszög alakú, nyúlványa kicsi, a csúcsa gombszerűen kiszélesedik. 

Előtora általában vörös, torának alsó része barnás, enyhén szőrözött. 

A szárnyfedők világosabbak és kevésbé bordázottak.

Életmódja a májusi cserebogárhoz hasonló, de az erdei talajokban is kifejlődnek. Inkább a napfényes erdők és erdőszélek lakója. 

Hazánkban nagyon elterjedt és gyakori. Kártétele helyenként jelentős lehet. 

A májusi cserebogárhoz hasonlóan, április, május és június hónapokban figyelhetjük meg a kifejlett bogarakat.

Hamvas cserebogár (Melolontha pectoralis)

Mérete nagyjából azonos az erdei cserebogáréval. Előtora általában barna vagy fekete, a szárnyfedőhöz hasonlóan, apró szőrszálakkal dúsan ellátott. Ettől látszik hamvasnak. 

A Kárpát-medencében szórványosan fordul elő, ritka. Májusban találkozhatunk vele.

Ha már kissé kopott vagy az átlagostól valamelyest eltérő méretű, színezetű, szőrözöttségű egyedek kerülnek a szemünk elé, akkor a májusi, az erdei és a hamvas cserebogarak kifejlett példányait is össze lehet téveszteni egymással. Külső jegyek alapján, sokszor csak a farfedők összehasonlítása alapján lehet őket beazonosítani.

Áprilisi vagy tavaszeleji cserebogár (Holochelus aequinoctialis)

Ez a 13-20 milliméternyi tömzsi kis bogár, világos mahagóni színű. 

Előtora és hasi része dús piheszőrzettel rendelkezik. 

Síkságok és dombos vidékek kötöttebb talajában él, a pajor táplálékát szántóföldi növények gyökerei alkotják. 

Kirepülést követően a bogár már nem táplálkozik, peterakást követően elpusztul. 

Hazánkban mindenütt elterjedt. Április és május hónapokban láthatjuk.

Tavaszi cserebogár (Holochelus vernus)

Hasonlít az előző fajhoz, ennek a bogárnak a mérete egy kicsivel nagyobb, 15-20 mm. Sötétebb színű, a szárnyfedői hosszabbak és hátrafelé kissé kiszélesednek. Szőrzete eléggé sűrű. 

Hazánkban elterjedt, de sehol sem gyakori. 

A kifejlett bogarakkal áprilistól júniusig találkozhatunk.

Tavaszvégi cserebogár (Rhizotrogus aestivus)

Kisebb méretű, imágója 13-14 mm. Feje és előtora világosbarna vagy krémszínű, míg szárnyfedői középbarnák. Hasoldala piheszőrökkel borított. 

Szintén síkságok és dombos vidékek kötöttebb talajában él, pajorjának táplálékát a lágyszárú növények gyökerei alkotják. 

A kifejlett bogár már nem táplálkozik. 

A Kárpát-medencében elterjedt, áprilistól júliusig figyelhetjük meg.

Csapó vagy kallócserebogár, vagy aratóbogár (Polyphylla fullo)

Legnagyobb cserebogár fajunk, a kifejlett bogár 30-35 milliméteres. 

Alapszíne barna vagy fekete, szárnyfedőjét fényes, apró fehéres foltok díszítik, melyek könnyen ledörzsölhetőek.

A hímek valamivel kisebbek és karcsúbbak, mint a nőstények. A hímek csáplegyezői igen látványosak, hosszúak és hajlítottak. 

Pajorjai is hatalmasra nőnek, elérhetik akár a 6-8 centimétert is. Fejlődési ideje, méretének megfelelően hosszabb, 4-5 év.

Észak-Afrikában is előfordul, de Közép- és Dél-Európában a leggyakoribb. 

Nálunk a lapályos, homokos vidékeken közönséges, elsősorban fenyvesek közelében. 

Június és július hónapban van a rajzása. 

Aratóbogárnak is nevezik. Pajorja és imágója is jelentős károkat tud okozni.

Érdekessége, hogy összecsukott szárnyfedője alól, cincogó hangot képes hallatni, melyet szárnyának a potroh utolsó potrohlemezéhez való dörzsölésével képez.

Keleti cserebogár (Anoxia orientalis)

Imágója 26-32 milliméteres, vörösesbarna alapszínű. 

Finoman, sűrűn szőrözött, kivéve az előtoron található két-két csupasz területet, az úgynevezett tükörfoltot. 

A szárnyfedőkön fehér pikkelyszőrökből álló foltok emelkednek ki az alapszőrzetből, melyek hosszanti, néhol szakadozott sorokba rendeződnek.

A rajzásuk június és július hónapra esik. Európa dél-keleti részein fordul elő, Ausztriától nyugatra és Csehországtól északra már nem nagyon találkozhatunk vele. Hazánkban a homokos vidékeken él. Nem gyakori, de az utóbbi két évtizedben Budapest környékén egyre nagyobb számban fordul elő.

Kertemben, a Zöld pagonyban (fent)

Pusztai cserebogár (Anoxia pilosa)

A kifejlett bogár 21-24 milliméteres. A homokos talajokat kedveli. 

Színe sötétbarna, néha szürkés. Tömzsi testét mindenhol piheszőr borítja, csápjai kicsik. A keleti cserebogárnál gyakoribb. A kifejlett bogarakat júniustól augusztusig láthatjuk. Alkonyatkor a hímek a talajszint közelében, alacsony magasságban repülve keresik párjukat, akik többnyire nagyobb lágyszárú növények tetején várakoznak.

Sárga, vagy júniusi cserebogár(Amphimallon solstitialis)

Hosszúkás testű,16-20 milliméter hosszúságú bogár. 

A szárnyfedők, az előtor és a fej is azonos színű, világos szalmasárga. Előtorán rendszerint két sötétebb, széles sáv látható. Szárnyfedőin külön-külön 3-4 világosabb, hosszanti borda fut végig. Sokan bordás sárgacserebogárként is ismerik. 

Csápjai és lábai vörösesebb sárgák. A hátoldalán gyér felálló szőrzet található, a hasa dúsabban szőrözött.

A Kárpát-medencében mindenütt elterjedt, középkötött és laza talajokon fordul elő. Lárvája kétéves fejlődése alatt, mindkét telet lárva alakban tölti. Imágója a júniusi-júliusi rajzáskor, gyakran tömegesen jelenik meg. Kártétele jelentős lehet. Pajorjai, melyet szántáskukacnak is hívnak, sokszor az őszi vetésekben is pusztítanak.

Kis sárgacserebogár (Amphimallon assimilis)

A felsorolt cserebogarak közül a legkisebb méretű, csupán 10-14 mm körüli bogár. A színe barnássárga, szárnyfedőinek bordái alig látszanak. 

Hazánkban mindenhol elterjedt, közönséges. 

A lárvája két éves fejlődésű ennek a fajnak is. A kifejlett bogár májustól júliusig látható a réteken, legelőkön, a sövények és kertek bokrain, illetve a fák lombozatán. Tekintélyes károkat okozhat az olajlen ültetvényekben.

A cserebogarak kártétele

Mind a már kifejlett bogarak, mind a lárvák kártételével számolni kell.
A cserebogarak közül leginkább a májusi cserebogár (Melolontha melolontha) és az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani) kártétele veszélyes.

Az április végi, május elejei rajzásukkor, a megtámadott fák fiatal leveleit sok helyen tarra rágják, amivel a fák gyengülését, esetenként akár pusztulását idézhetik elő

A földben fejlődő cserebogárpajorok nagy kárt okoznak a gabonafélékben, a lenben, a kenderben, a répában, a burgonyában, a káposztában, a babban, sőt a magoncok és dugványok gyökerében is. Az elsőéves kis pajorok csak a csemeték hajszálgyökereit rágják meg, az idősebbek már a vastag gyökereket, a főgyökeret is képesek átrágni.A talajban több évig növekedő pajorok, a legnagyobb kárt, fejlődésük utolsó évében okozzák.

A kifejlett cserebogaraknak és pajorjaiknak több természetes ellensége is van. 

A rigók, verebek és gébics-félék, általában a bogarak potrohrészét fogyasztják el.
A pajorokat különösen a varjak és a csókák szeretik, de legnagyobb pusztítóik, a vakondok és a sünök is csemegének tekintik.

(Forrás: természettár.hu)

Több rovarfajnak is pajor lárvatípusa van, ám nem mindegyik pajor okoz gondot a kertünkben. 

A hazánkban gyakori cserebogár lárvája – avatatlan szemeknek – nagy hasonlóságot mutat a rózsabogár, vagy a szarvasbogár lárvájával. 

Fontos tudnunk azonban, hogy ezek a pajorok bármennyire hasonlítanak is, másféle tevékenységet folytatnak lárvaállapotuk során, és később más faj imágója fejlődik ki belőlük.

A Kárpát-medencében 81 rendkívül változatos alakú és nagyságú cserebogár faj fordul elő, melyek nagy része kárt tehet növényeinkben. 

A cserebogarak polifág (vagyis sok tápnövényű) kártevők. 

A bogarak nagy része erdei- és gyümölcsfák, bokrok leveleit rágva okoz terméskiesést. 

Az imágó először karéjoz vagy lyukakat rág a levéllemezbe, végül csak a levélereket hagyja meg. Főleg egy-egy ágvégen csoportosan károsítanak. 

Többségük esti rovar, nappal a talajban, rögök alatt pihen. 

A lárvák kezdetben humusszal táplálkoznak, majd növényi gyökerek (pl: szamóca és saláta gyökere), illetve kedvence, a burgonya kerül az étlapjára.

Az ártalmatlan rózsabogár (Cetonia aurata) kifejlett, ragyogó fémfényű, zöldes imágója talán a Zöld cserebogárral (Anomala vitis) – a magyar név szintén az imágó smaragdzöld színére utal – téveszthető össze, ám a rózsabogár nem jelent veszélyt kertünk növényeire, hiszen nem rág leveleket, hanem nektárral és virágporral táplálkozik. 

Főleg a nagyobb virágokat, mint a rózsát, pünkösdi rózsát kedveli, és inkább nappal aktív. 

Nagy ritkán előfordulhat, hogy kissé széttúrja a virágot, illetve táplálékhiány esetén a szirmokba is belerághat, de a levélnek semmilyen körülmények között nem fog nekiesni. 

Lárvája is mutat külső hasonlóságot a többi cserebogár lárvájával, ám ellentétben velük, ez a pajor kárt nem okoz. 

Kizárólag korhadó növényi maradványokkal, humusszal táplálkozik és nagy szerepet játszik ezáltal a szerves anyagok lebontásában, komposztálásában.

Mivel a két pajornak (cserebogár és rózsabogár) más a tápláléka, ezért élőhelyük is különböző. 

Fontos:

Ha egy komposztdomb átforgatása közben találkozunk ezekkel az apró, kifli alakban görbült fehéres lárvákkal, biztosak lehetünk benne, hogy rózsabogárral van dolgunk és nincs semmi okunk aggodalomra, sőt örüljünk a kedves komposztáló társaságnak! 

Ha azonban burgonya felásása közben találunk hasonló lárvákat – látva a gumókon lévő rágásnyomokat is – akkor sajnos cserebogár pajorba botlottunk.

Cserebogárpajor (Melolontha melolontha)

= 30-50mm hosszú

= teste C-alakban görbült

= háta domborúbb

= sárgásfehér, szennyesfehér színű

= vékonyabb, mint a rózsabogár pajor

= testének duzzadt végső részén átlátszik a földszürke tartalom

= a fejtok kicsi és barnás színű

= a testet borító barnás-vöröses szőrzet rövidebb

= három pár lába barna, és hosszabb, mint a rózsabogár lárvájáé

= lapos felületre helyezve a hasi oldalán mászik előre.

Rózsabogárpajor (Cetonia aurata)

= 30-45 mm hosszú

= teste egyenes vagy kifli-alakban görbült

= sárgásfehér, szennyesfehér színű

= teltebb, mint a cserebogárpajor

= testének duzzadt végső részén átlátszik a földszürke tartalom.

= a fejtok kicsi és sötét-barnás színű

= a testet borító barnás szőrzet hosszabb

= három pár lába barna, és jóval rövidebb, mint a cserebogár lárvájáé

= lapos felületre helyezve a hátán lévő szőrökön kúszik.

Ha tehát kerti munkálatok közben pajorral találkozunk, érdemes megállni egy pillanatra és tanulmányozni, hogy melyik állattal is van dolgunk. 

Kertünk hasznos munkásával, vagy egy nagyétvágyú kártevővel, mely legnagyobb hasznát akkor nyújtja, ha felkínáljuk csirkéinknek fehérjeforrásként.

(forrás: agroforum)

Forrás: megyeriszabolcs oldala

forrás: bakó krisztián

"Sajnos sokan nem tudnak túllépni azon, hogy a cserebogáron kívül léteznek más rovarok is amiknek pajor formájú lárvájuk van.

Egy kis ismertető a kertben leggyakrabban előforduló pajorokról.

Cserebogár: lárvája élő növényekkel táplálkozik, azok környezetében fordul elő. Komposztban sohasem. Könnyen felismerhető erős szájszervéről és a felsoroltak közül neki a leghosszabb a lába. Sík felületre helyezve a lábait használja a haladáshoz.

Rózsabogarak, virágbogarak: lárvája kizárólag! korhadó, bomló növényi részekkel táplálkozik. 

Gyakran megtalálható komposztálóban ahol segíti a lebontást. 

Peték és L1-es lárvák komposzttal észrevétlenül behurcolhatók ágyásokba, virágcserepekbe, de az ott élő növényben nem tesznek kárt.

Könnyen felismerhető hengeres testéről, gyenge szájszervéről és rövid lábairól. 

Sík felületre helyezve a hátán fekve közlekedik.

A kifejlett rovarok érett, rothadó vékony héjú gyümölcsöket keresnek, illetve nektárral táplálkoznak. 

Az aranyos rózsabogár kismértékű kárt tehet a virágok rongálásával. 

Könnyen összekeverhető a márványos-, smaragdzöld-, pompás-, rezes virágbogárral, amik védettek!

Szarvasbogár: lárvája kizárólag! keményfa korhadékán él. 

Megtalálható farönkben, forgácsban, aprítékban. 

Élő fába sohasem tesznek kárt, kizárólag a holt fákat bontják!

L3-as lárvái akár a 8cm-t is elérik. 

Legjobban az oldalán lévő légző nyílások alapján lehet felismerni amik C-betűt formáznak. 

Ezenkívül a végbél nyílásuk „Y” alakú, a többieké transverse/átlós.

Magyarországon védett, eszmei értéke 10ezer ft. 

(A kis szarvasbogár (Dorcus parallelipipedus) lárvája hasonló felépítésű csak a mérete kisebb.)

Orrszarvúbogár: lárvája kizárólag! korhadékkal, bomló növényi részekkel táplálkozik. 

Nem olyan válogatós mint a szarvasbogár néha komposzban is előfordul, de többnyire ő is a keményfát keresi. 

Szintén csak holt fákat bont!

Lárvája nagy méretű vaskos eléri a 6-8cm-t, sárgás árnyalatú, feje nagy méretű és sötét barna színű.

Könnyen megkülönböztethető az oldalán található légzőnyílásokról amik sötét színűek.

Magyarországon védett, eszmei értéke 50ezer ft.

A Btk szerint a védett rovarok elpusztítása minden fejlettségi állapotában természetkárosításnak minősül!

A (fenti) képeken L3-stádiumú lárvák láthatók, a fejletlenebbeket nehezebb lehet azonosítani. 

Általános szabályként elmondható, hogy ami korhadó növényi részek között találunk az nem káros.