Földigiliszták, a termékeny talajok építészei
Tudtátok?! hogy:
„ … a földigiliszták segítik a gyökerek akadálytalan mélyre jutását a műveletlen talajokban, mert ezek a fajok csak bolygatatlan területeken szaporodnak. A gilisztajáratokban többszöröse a szerves tápanyagok mennyisége, mint a környező váztalajban és a giliszta bőrváladékai stimulálják a további gyökérfejlődést.
Ezeket a mélyen gyökerező növényeket jóval kevésbé érinti az aszály, mint a művelt földekben élőket…”
(Kökény Attila)
Forrás: talajmegújító mezőgazdaság
A giliszták nagyon fontos szerepet töltenek be a talajok termékenységének alakításában azzal, hogy a növényi anyagokat felaprítják még azelőtt, hogy a mikroorganizmusok a lebontást elkezdenék.
"Alábecsült munkások"
A 19. században még talajkártevőként tartották számon a földigilisztákat. Annak ellenére, hogy ez a nézet tévesnek bizonyult, a földigiliszták továbbra sem kapnak elég figyelmet a mezőgazdasági gyakorlatban és alacsony azoknak a gazdálkodóknak a száma, akik aktívan tesznek elterjedésük érdekében.
A nehéz gépek taposása, az intenzív talajművelés és a növényvédő szerek gyakori használata sok helyen gyakorlatilag kipusztította a földigilisztákat a mezőgazdasági területeken, pedig egyhektárnyi gyep talajában mintegy 1-3 millió földigiliszta is megtalálható.
A talajban található földigiliszták száma és sokfélesége fontos szempont a talajtermékenység megőrzése szempontjából, mivel többféle módon is hozzájárulnak a talajok egészségéhez.
A földigiliszták jelenléte nélkülözhetetlen a talajok biológiaiaktivitásának megőrzésében és szerepük van a klímaváltozáshoz történő alkalmazkodásban is, hiszen olyan kulcsfontosságú talajfunkciókat biztosítanak, amelyek számos pozitív, úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatás alapját képezik. Az agro-ökoszisztémák fenntarthatóságában játszott nélkülözhetetlen szerepük miatt a földigiliszták sokkal nagyobbfigyelmet érdemelnek minden gazdálkodási rendszerben.
Elterjedés és biológia
A sarkvidéki területek és a sivatagok kivételével a földigiliszták szinte valamennyi zóna talajában megtalálhatóak. Annak ellenére, hogy több mint 3.000 fajt ismerünk világszerte, Európábancsupán 400 faj él, ebből pedig mindössze 40 faj található meg Közép-Európában. A mezőgazdasági művelés alatt álló területeken azonban legtöbbször csupán 4-11 fajjal találkozhatunk.
A földigiliszták leginkább a középkötött vályog, illetve a vályogos homoktalajokat kedvelik, a kötött agyagtalajok és a száraz homoktalajok nem kedveznek fejlődésüknek. A savanyú tőzegtalajokban pedig csak bizonyos fajok élnek meg, amelyek alkalmazkodtak az ott uralkodó speciális körülményekhez.
A földigiliszták hímnősek és fajtól függően 2-8 évig élnek. Fejlődésük az avarlakó fajokat kivéve hosszú ideig tart és évente mindössze egyetlen generáció fejlődik az egy egyed által lerakott 8-12 kokonból (petéből). Az ivarérett földigiliszták könnyen felismerhetőek a testet körülölelő „nyeregről” (clitellum).
A legtöbb földalatti járat kialakítása és a szaporodás a langyos-meleg és nedves időjáráshoz kötődik (március-április és szeptember-október). Száraz és forró időszakokban a legtöbb földigiliszta nyugalomba vonul és a mélyebb talajrétegekbe húzódik.
A téli hidegben a földigiliszták a járataik fagymentes részeibe húzódnak és anyagcseréjüket minimális szintre csökkentik, a fagymentes téli napokon viszont újra aktivizálódnak. A földigiliszták képesek a bolygatatlan szegélyterületekről amezőgazdasági területekre vándorolni. A közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) évente akár 20 métert is megtehet.
Táplálkozás
A földigiliszták elsősorban elhalt növényi részekkel táplálkoznakés elterjedésükhöz nélkülözhetetlen a bőséges táplálék. Éjszaka a talaj felszínére napközben nőtt algagyepet is lelegelik, de elhalt növényi részeket is behúznak a járataikba. Ezek a növényi részek a talajban élő mikroorganizmusok közreműködésével 2-4 hét alatt részben elkorhadnak és a giliszták számára is fogyaszthatóvá válnak. Mivel a földigilisztáknak nincsenek fogaik, nagyobb növényirészeket, így gyökereket sem tudnak elfogyasztani.
Mezőgazdasági gyakorlatok hatása a földigilisztákra
A növényvédő szerek egyed és populáció szinten is hatást gyakorolnak a földigilisztákra. A növényvédő szerek módosíthatják a giliszták anyagcsere-folyamatait, így növelhetik az egyedek halandóságát, csökkenthetik a termékenységet és a növekedést vagy megváltoztathatják az egyedi viselkedésmintákat, amely hatással lehet a táplálékfelvétel mértékére is. Ezek a hatások populációs szinten is csökkenthetik az adott területen élő giliszták egyedszámát és össztömegét. A járatásó földigiliszták – mint például a közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) – a növényvédő szerek felszíni kijuttatására érzékenyek.
A közönséges földigiliszta állandó járatokat képez,ezekben a járatokban nem kerül közvetlen kapcsolatba a felszíni alatti talajjal. Ezzel szemben az endogeikus (ásványi talajszintekenélő) fajok – mint például az Aporrectodea caliginosa –, amelyek a felszín alatti táplálkozásuk során folyamatosan bővítik a talajban található járataikat is, a növényvédő szerek talajba juttatására, beforgatására érzékenyek.
A legtöbb gyomirtó szer vélhetően alacsony toxicitással rendelkezik a földigilisztákra, így előírt dózisban való kijuttatásuk nem jelent közvetlen veszélyt. Alkalmazásuk közvetetten azonban még így is – a gyomnövényekből származó szerves anyag elérhetőségének csökkentése által – negatív hatással lehet rájuk. Ezen kívül egyes műtrágyák, elsősorban az ammónium-szulfát tartalmúak,talajsavanyító hatásuk miatt szintén negatívan hathatnak a földigiliszták egyedsűrűségére.
A földigiliszták három ökofiziológiai csoportja a mérsékelt égövi ökoszisztémákban
1. Avarlakók
Talajfelszín közvetlen közelében élő avarlakó fajok.
=Trágyagiliszta (Eisenia fetida) trágyában, komposztban fordul elő
=Világító giliszta (Eisenialucens) a Bükk és a Zemplén területén korhadó fában, fakéregalatt él.
Élőhelyük: Avarrétegekben, főleg gyepeken, erdőkben és komposztban. A mezőgazdasági területeken ritkán figyelhetőek meg az állandó avarréteg hiánya miatt.
2. Járatásók
Felszínközeli járatokat építő, a talajfelső rétegeiben (0-20 cm) élő talajlakó fajok, amelyek elsősorban vízszintes kiterjedésű járatokat építenek.
=Bűzgiliszta (Allolobophora caliginosa) az egyik leggyakoribb faj.
=Tejfehér giliszta (Octolasionlacteum)
3. Ásványitalaj-lakók
Mély és függőleges kiterjedésű járatokat építő, mélyebb talajrétegekben (0-4 m) élő aknázó fajok.
=Közönséges földigiliszta(Lumbricus terrestis) legismertebb gilisztánk, amely emberi települések környékén gyakori
=Erdei giliszta (Lumbricus polyphemus) a legnagyobb termetű hazai gilisztafaj.
Élőhelyük: Valamennyi talajrétegben, 3–4 mmélyen. Az egész életüket függőleges stabil járatokban (Ø 8–11 mm)töltik. A mezőgazdasági talajokbanfontos szerepet töltenek be.
Hogyan járulnak hozzá a földigiliszták a talaj termékenységéhez?
1. A földigiliszták táplálják a talajt
A földigiliszták négyzetméterenként akár 10 kg értékes gilisztaürüléket is képesek a talajba, illetve annak felszínére juttatni évente. Ez körülbelül 0,5 cm talajrétegnek felel meg a szántókon, illetve1,5 cm-nek a gyepeken.
2. A földigiliszták levegőztetik a talajt
A földigiliszta-járatok hozzájárulnak a talaj megfelelő szellőzéséhezés növelik a makropórusok számát.
3. A földigiliszták elősegítik a víz talajba szivárgását és csökkentik a felszíni lefolyást
Különösen a függőleges járatokat építő fajok stabil járatai javítják a víz talajba jutását és elosztását, ezáltal csökkentik a felszíni lefolyást és az eróziót. A szántatlan talajokban akár 150 darab vagy 900 folyóméternyi járat is található négyzetméterenként. A nyálkával stabilizált függőleges járatok mélyrétegű lösztalajokban a 3 méteres, csernozjomtalajokban („fekete földeken”) a 6 méteres hosszúságot is elérhetik. Erős izmaiknak köszönhetően a mélyjáratokat építő fajok képesek áthatolni az enyhén tömörödött talajokon, ezáltal javítva a talaj vízbefogadó képességét.
4. A földigiliszták elősegítik az elhalt növényi részeklebomlását
A mezőgazdasági területeken a földigiliszták hektáronként akár 6 tonna elhalt növényi anyagot is képesek a talajba forgatni évente, az erdőkben pedig 9 tonnányi lombot is bedolgozhatnak hektáronként.
5. A földigiliszták koncentrálják a növények számárafontos tápanyagokat
A földigiliszták hektáronként 40–100 tonna ürüléket termelnek évente, amelyek a járataik falán és talaj felszínén jelennek meg, és stabil talajaggregátumokat (morzsákat) képeznek.
A gilisztaürülékben a szerves és szervetlen frakciók jelentősen keverednek és a tápanyagok is közvetlenül felvehető, koncentrált formában találhatók.
A gilisztaürülék átlagosan
5-ször több nitrogént,
7-szer több foszfort és
11-szer több káliumot tartalmaz, mint az azt körülvevő talaj.
6. A földigiliszták megfiatalítják a talajt
A földigiliszták talajrészecskéket és tápanyagokat szállítanak az altalajból a felső talajrétegekbe, ezáltal fenntartva a talaj életerejét.
7. A földigiliszták elősegítik a biológiai egyensúly fennmaradását
A földigiliszták járatásó tevékenysége és ürülékképzése elősegítia hasznos talajbaktériumok, illetve gombák megtelepedését és szaporodását. A lehullott levelek talajba húzásával pedig bizonyos patogén gombák és kártevők téli alakjai (pl. alma varasodás vagylevélaknázók áttelelő alakjai) biológiailag lebomlanak. A nyugalmiállapotban lévő spórák azonban túlélik a földigiliszták tápcsatornájában lezajló emésztési folyamatot és az ürülékkel együtt kikerülnek a külvilágba.
8. A földigiliszták elősegítik a gyökerek növekedését
A gilisztajáratokban a gyökerek ellenállás nélkül juthatnak le amélyebb talajrétegekbe a gilisztaürülékben, vízben és levegőben gazdagabb talajrészekhez. Idővel a járatok több mint 90%-át gyökerek foglalják el.
9. A földigiliszták hozzájárulnak a jó talajszerkezet kialakulásához és a talaj stabilitásához
A szerves anyagok szervetlen talajszemcsékkel és mikroorganizmusokkal történő intenzív keverésével, valamint a nyálka kiválasztásával a földigiliszták stabil talajmorzsákat hoznak létre, amelyek hozzájárulnak a talaj megfelelő szerkezetének kialakulásához. A magas földigiliszta-aktivitással jellemezhető talajok kevésbé iszaposodnak el és könnyebben művelhetőek, mint azok, amelyekben kevés giliszta tevékenykedik. Ezen túl a tápanyagok és a vízvisszatartása is hatékonyabb ezekben a talajokban. A nagy menynyiségű gilisztaürülék a kötött talajokat lazítja, míg a homokos talajokat jobban összetapasztja.
10. Földigiliszták és a talaj szénmegkötő képessége
A talaj szervesanyag utánpótlásának fő forrásai a növényi maradványok. A földigiliszták tevékenysége révén nagy mennyiségű,különböző C:N arányú növényi maradvány kerül a talajba, amelyek alacsonyabb C:N arányú anyagokká alakulnak át. Ennek afolyamatnak fontos szerepe van a talaj szerves széntartalmának és humusztartalmának fenntartásában és ezáltal a klímaváltozáselleni harcban is.
11. A földigiliszták elősegítik a talajból fertőző kártevők és kórokozók kordában tartását
A legújabb tanulmányok szerint a földigiliszták elősegítik a hasznos talajlakó szervezetek fejlődését és szaporodásáta talajban.
A földigiliszták terjesztik a rovarokat pusztító fonalférgeket (Steinernema sp.) és gombákat (Beauveriabassiana), így hozzájárulnak a talajból fertőző kártevők és kórokozók természetes szabályozásához.
A gombaspórák túlélik a földigiliszták tápcsatornájában lezajló emésztési folyamatot, majd az ürülékben szaporodni kezdenek. Az állandó lakóüregeket létrehozó, függőleges járatokat építő fajok – például a közönséges földigiliszta vagy az Allolobophora longa – ebből a szempontból is hasznos tevékenységet végeznek.
A földigiliszták elterjedését segítő hatékony mezőgazdasági gyakorlatok
A földigiliszták nem szeretik a talajművelést!
Az intenzív talajművelés elhagyása és a szántás minimalizálása
❯ Ekét, valamint gyorsan forgó eszközöket csak akkor használjunk, ha az valóban elkerülhetetlen. Ezek az eszközök az év bizonyosidőszakaiban hatalmas veszélyt jelentenek a földigilisztákra és jelentősen csökkenti egyedszámukat. Szántást követően a földigiliszták 25%-a is elpusztulhat, míg forgó eszközök használata esetén a veszteség akár a 70%-ot is elérheti.
❯ Kerüljük az intenzív talajművelést a párzási és magas aktivitású időszakokban (március-április, illetve szeptember-október).
❯ A száraz, illetve hideg talajok művelése kevésbé károsítja a földigiliszták populációit, mivel ezekben az időszakokban a földigiliszták többsége a mélyebb talajrétegekbe húzódik vissza.
❯ A tarlón járó ekék („on-land plough”) használatával, illetvesekély szántással a mélyebb talajrétegek tömörödése csökkenthető.
❯ A talajkímélő művelési módszerek minimalizálják a talajbolygatást, így csökkentik a talajtömörödés veszélyét, nem gátolják a víz talajba jutását, illetve csökkentik a felszíni lefolyás és a párolgás mennyiségét, ami javítja a talaj vízmegtartó képességét.
A talajnyomás és a talajtömörödés minimalizálása
❯ A talaj tömörödése negatívan hat a földigilisztákra és egyéb talajlakó élőlényekre. Minél nehezebb a munkagép és az eszköz, annál jobban tömöríti a talajt.
❯ Mezőgazdasági gépeinket úgy kell megválasztani és beállítani,hogy a talajnyomást lehetőség szerint minimalizáljuk (keréknyomás, gépek tömege).
❯ A talajtömörödés elkerülése érdekében csak a megfelelően száraz, illetve jól járható talajokon szabad talajművelést végezni!
A változatos vetésforgó fontos a földigiliszták számára
❯ A herefélékben vagy zöldtrágyanövényekben gazdag, hoszszú tenyészidejű és mélyen gyökerező növényeket tartalmazó változatos vetésforgók megfelelő alapot biztosítanak a gazdagtalajélet kialakulásához és elengedhetetlenül fontosak a földigiliszták fennmaradásához és növekedéséhez is.
❯ A folyamatos növényborítás, illetve a növényi maradványokkal történő állandó talajtakarás (különösen a téli időszakban) rendkívül hasznos a földigiliszták és egyéb talajlakó állatok számára.
❯ Az évelő herefélékből és fűfélékből álló gyepek előnyösebbek a földigiliszták számára, mint egy egyéves zöldugar.
A talaj adottságaihoz, illetve a növények szükségleteihez igazodó tápanyag-utánpótlás
A felhasznált trágya típusa és mennyisége hatással van a földigilisztákra.
❯ A termesztett növények szükségleteivel összhangban és a kiegyensúlyozottan trágyázott talaj mind a növények, mindpedig a földigiliszták számára kedvező feltételeket biztosít.
❯ A kevésbé érett komposztált trágya több táplálékot biztosít a földigiliszták számára, így jobban segíti a földigiliszták elterjedését, mint az érett komposzt.
❯ A szerves trágyákat csak sekélyen szabad a talajba dolgozni. A mélyen eltemetett növényi részek károsak a földigilisztákra nézve, mivel a bomlásuk során anaerob körülmények alakulhatnak ki.
❯ A kezeletlen hígtrágyában található ammónia rendkívül káros –különösen a vízzel telített talajok esetén - a felszín közelében élő földigiliszták számára, ezért kijuttatás előtt hígítani szükséges. Emellett a hígtrágyát kijuttatás közben keverni is kell, oxigént juttatva a trágyalébe.
❯ A hígtrágyát csak olyan talajokra szabad kijuttatni, amelyek képesek azt befogadni, és a kijuttatott mennyiség sem lehet túlságosan nagy (kb. 25 m3 hektáronként).
❯ A semleges talaj pH fenntartása érdekében, de a pH mérések eredményeinek függvényében meszezés válhat szükségessé. A 5,5 pH érték alatti talajkémhatás káros a földigilisztákra.
A talajban élő földigilisztákszámának becslése
Közép-Európában, mezőgazdasági művelés alatt álló területeken a 120–140 db földigiliszta/m2 érték jónak számít. Az alábbi, könnyen kivitelezhető módszerek segítségével mi is megbecsülhetjük a talajban élő földigiliszták számát:
❯ Egy 10 x 10 cm széles és 25 cm mély, azaz egy ásónyi méretű gödör termékeny középkötött vályogtalaj átlagosan 2–3 földigilisztát tartalmaz. Ez négyzetméterenként mintegy 100–200 földigilisztát jelent.
A földigiliszta-járatok száma szintén jól mutatja a talajban élőföldigiliszták számát:
❯ Számoljuk meg egy 50 x 50 cm-es területen a giliszta-ürülék kupacokat március-áprilisban, vagy szeptember-októberben (magas földigiliszta-aktivitású időszakok)!
■ 5 vagy kevesebb ürülékkupac alacsony földigiliszta-aktivitástjelez;
■ 10 kupac közepes értéknek minősül;
■ 20 vagy több kupac magas földigiliszta-aktivitásra, illetve a giliszták magas számára utal.
Az élőhely típusa jelentősen befolyásolja a földigiliszták egyedsűrűségét
Egy adott élőhely földigilisztákkal történő benépesülését elsősorban a táplálékforrás és a víz jelenléte határozza meg.
Ennek megfelelően jelentős különbségek tapasztalhatóak a földigiliszták négyzetméterenkénti számában:
Extenzív legelő 400–500 földigiliszta/m2
Trágyázott gyep 200–300 földigiliszta/m2
Keményfás erdő 150–250 földigiliszta/m2
Extenzív szántó 120–250 földigiliszta/m2
Sovány gyep 30–40 földigiliszta/m2
Fenyőerdő 10–15 földigiliszta/m2
Összegzés:
Így segítsük a földigiliszták elterjedését!
Az alábbi intézkedések elengedhetetlen feltételei a földigiliszták mezőgazdasági talajokban történő elterjedésének:
1. Változatos vetésforgó és köztes növények alkalmazása, amelyek táplálékul szolgálnak a földigiliszták számára
2. Növényvédő szerek használatának csökkentése/mellőzése
3. Talajkímélő módszerek alkalmazása (csökkentett talajművelés, forgatás nélküli talajművelés, talajtakaró növények használata)
4. A talajtömörödés elkerülése, a talajok jó szerkezetének és megfelelő levegőzöttségének biztosítása
5. A terület adottságaihoz, illetve a növények igényeihez igazodó tápanyag-utánpótlás, valamint kiegyensúlyozott humuszgazdálkodás a vetésforgón belül
6. A földigiliszták különösen érzékenyek a rézre!
Ne feledjük, hogy minden réz hatóanyagú növényvédőszeres kezelés (annak ellenére, hogy a réz több vegyületi formája engedélyezett az ökológiai termelésben is) egy része a talajrakerül, ráadásul a réz a talajban felhalmozódik.
Törekednikell tehát a réz használatának csökkentésére, kiváltására.
Vigyázzunk a földigilisztákra! A gazdag földigiliszta-fauna kulcsfontosságú a talajegészség fenntartásához és védelméhez, valamint a talaj számos létfontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásának biztosításához.
Forrás: ÖMKi - Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet KözhasznúNonprofit Kft
A közönséges földigiliszta (Lumbricus terrestris) a nyeregképzők (Clitellata) osztályának Haplotaxida rendjébe, ezen belül a földigiliszta-félék (Lumbricidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Világszerte lehet gilisztákat találni. A közönséges földigiliszta egész Európában és Ázsiában előfordul bárhol, ahol a talaj és az éghajlat megfelelő számára.
Megjelenése
A közönséges földigiliszta hossza általában 30 centiméter, de néha hosszabb is lehet. A giliszta színezete barna vagy vörösesbarna.
Ha a földigiliszta elveszti teste egyik végét, akkor ez a rész utánanő – de, a közhiedelemmel ellentétben sohasem lesz belőle két giliszta.
A földigiliszta agya, szívei és légzőszervei az első néhány szegmensben vannak.
5 pár szíve van. Ha ezek épen maradnak, a giliszta tovább él és növekszik, de a levágott farkából nem fejlődik új élet.
A hosszában kettévágott állat azonban elpusztul.
Életmódja
A közönséges földigiliszta magányosan él.
Eső után a még nedves földben kialakít magának egy folyosórendszert. Más néven a gilisztát esőféregnek is nevezik.
A folyosórendszer falának beomlását megakadályozza a giliszta testének ragadós váladéka, ami megszáradva egyféle ragasztó-kötőanyag a talajon.
A folyosórendszerben legalább egy kitágított pihenőürege is van. Hideg és száraz időben üregében golyószerűen összegömbölyödve nyugszik - így próbálja megőrizni a teste páratartalmát, és melegét.
Tápláléka elkorhadt, elrothadt növényi részekkel kevert szerves anyag tartalmú föld, növényi maradékok, néha kis, elhullott állatok.
Ha a talajban nem talál táplálékot, feljön a felszínre és ott keres olyan - többnyire növényi - részeket, amiket a járataiba behúzva el tud rothasztani és utána meg tud enni, emészteni.
A giliszta a megemészthetetlen földet kis csomókban üríti ki testéből.
Természetes ellenségei a vakond, a sün, a cickány, a békák, teknősök, százlábúak és a futóbogarak.
Jelentősége
= Életmódjával tisztítja a talajt a korhadékoktól és rothadékoktól, megnövelve annak hasznos termőképességét.
= Sporthorgászatban halcsalinak használják.
= Ürüléke szerves anyagnak tekinthető, amelynek a biológiai aktivitása százszorosa is lehet az elfogyasztott talajtörmeléknek.
= Kutatások szerint a földigiliszták úgy javítják a növények meztelen csigák elleni védekezőképességét, hogy növelik a tápanyagellátásukat, így azok több, a csigák számára mérgező antitestet termelnek.
= Mint törmelékfogyasztókat a ragadozók fogyaszthatják el
= nagy a B-vitamin tartalma, nyersen összerágva a tehéntejhez hasonló enyhén édeskés íze van. Főzve vagy sütve húspótló lehet fehérjében szegény területeken.
A giliszták a szerves anyagokat a talajjal együtt elfogyasztják, a megemésztett táplálék a giliszta testéből egynemű anyagként távozik, ami a talajban felhalmozódva a talajszerkezetet morzsalékossá teszik. Ráadásul az ürülék nitrogénben és részben lebontott szerves anyagokban is gazdag, ez pedig elősegíti a mikrobák fejlődését.
A giliszták igen fontos tevékenysége ezen kívül, hogy a talajt összekeverik.
A gilisztajáratok növelik a talaj vízelvezető képességét, javítják a talaj szellőzését, és könnyítik a gyökerek mélyebb rétegekbe történő behatolását.
Forrás: omnivita, Juhász Zoltán, okl. agrármérnök
Még több info itt: https://www.youtube.com/watch?v=TxxHNfVwD0M
és a
file:///C:/Users/Ringriker/Downloads/20210324_154204_XDgcvq_2021-03_omki_foldigiliszta_final_net%20(2).pdf
nyomtatott formátumban.
