Rozsdás díszítő elemek a kertben ...
A kertben a bronzszínű növények és rozsdás díszítő elemek modern- és egyben természetességet is sugároznak.
Vidéki- és modern kertstílus kialakításánál (is) a rozsdapatina rendkívül karakteres lehet.
Az érdes felület nem törekszik a tökéletességre, ahol a vas, vagy az acél elöregszik, oxidálódik, ott az idő is múlik.
Színéből természetesség, melegség, otthonosság árad.
Rokon árnyalatokat találunk a fakéregben, a termőföldben, elszáradt virágokban, vagy az ódon terrakotta edények színében.
Éppen ezért szinte minden kerttípushoz alkalmazkodni tud és tökéletes kiegészítője lehet növényeinknek.
A rozsda nemcsak felületként, hanem virág és levélszínkén is nagyszerű hatást vált ki.
Az ősz a természetes rozsdás és bronzos árnyalatok specialistája: bükkfa és szahalini diszcseresznye (Prunus sargentii) őszi lombja, japán gyöngyvessző virága és lombja, zebrafű kalásza, cirok virága, virágcsalán (Solenostemon Mocha), vászonliliom (Phormium tenax), tűzgyöngyvirág (Heuchera „Créme Brulée), bíbor kasvirág őszi magtokja és még sorolhatnám a különböző növények őszi elszíneződését.
Divatos szín párosítás (nemcsak a kertben!) a fehér (vagy krémsárga) rozsda színnel kombinálva.
A kertben nagyon gondosan meg kell válogatni a rozsdás anyag partnereit.
A durva felület különösen szép hatást kelt, ha kecses vonalak és természetes növényformák veszik körül.
A magas díszfűvek kalászai (Carex Bronze Form), a „Fireglow” kutyatej, vagy a tópartifű (Rodgersia), fürtös hanga (Leucothoe axillaris), jól harmonizálnak a nemes-rozsdás tárgyakkal.
Míg a kisebb szobrokat, ágyáskitűzőket gyöngéden körül táncoljak az olyan növénysztárok, mint a menta elszáradt, az őszi esőben sötétbarnára színeződött levelei, a gólyaorr pirosból barnába forduló levélszínei, az édeskömény (Foeniculum vulgare Purpureum) finom levelei, vagy a kopasz őszirózsa virágzó, színe, vadmurok már megbarnult virágai.
Akár modern, akár rusztikus vagy romantikus a kertünk, a rozsda mindig megtalálja a helyét.
Talán ezért is passzol olyan jól zöld birodalmunkhoz: az öreg fák, a cserjék, az elszáradt évelők levelei, szárai és termései, mert mind-mind a múló időt szimbolizálják, arra emlékeztetnek.
A rozsda és a rozsdás tárgyak sohasem mennek ki a divatból, örök tárgyak érzetét keltik,
...és nem utolsó sorban egy kedves ismerősöm hozzászólása:
"...Többek között az idő múlásának a természetes mutatóiért is szerettem meg a kertedet, Erika.
Nálad ebben a téli kertben sétálgatva az ember elkezdi keresni a Csipkerózsikát, aki biztosan valahol itt alszik a pókhálós, deres, rozsdaszínű kusza füvek, száraz kórók mögött egy eldugott zugban.
Míg mások tarra vágott, tisztára söpört körlettel vészelik át a telet, Nálad élvezetes és érdekes a hideg szürkeségnek minden pillanata.
A rozsdás tárgyakat is ragyogó érzékkel válogattad, hisz nem minden szabadban hagyott, elemeknek kitett "vas" sugározza ezt az időtlenséget.
Valami mozgalmat kéne indítani és megtanítani a kertszeretőket arra hogy milyen kacatok illenek a kertbe, miket érdemes erre megmenteni. Hogy nem kell mindent lelakkozni, max. a csipkéssé rozsdásodást megállítandó, fedett helyen használni díszítésre a kedves tárgyat.
Tetszik az is hogy ezek a vasak nem vonják el a figyelmet a növényekről, nem úgy néznek ki mint egyes kertészeti áruházra hajazó kertekben, ahol keresi az ember rajtuk az árcédulát, mert annyira öncélúan kiemelkednek a "gazok" közül, hanem belesimulnak a növénycsoportokba. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó volna a szomszédodban lakni, mennyi közös fél szóból is értjük egymást megosztani a kerítés mentén a kapirgálás közben.🙂..."
Köszönöm, V. Mari!
