Bár sokan hirdetik, hogy a gondos kertész minden évben felszedi a tulipánok hagymáit, ám ezt nem szükséges megteni.
Általános jellemzés:
A hagymás, gumós, hagymagumós és rizómás fajokat hagymás növényeknek, röviden hagymásoknak nevezzük.
Ezek az évelő, általában lágyszárú növények. Módosult földbeli hajtásaikban vagy szárukban tartalék tápanyagokat raktároznak el, így biztosítva a növény számára az állandó tápanyagellátást tél végén, koratavasszal.
Jellemzőjük, hogy virágzás után leveleik elszáradnak, behúzódnak. Ide tartoznak a tulipánok is.
Jellemző, hogy a virágzás alatt a hagymák elhasználódnak, mintegy kiürülnek, és csak a virágzást követő időszakban töltődnek fel.
A botanikai, illetve botanikai eredetű, kis termetű, kis virágú tulipánok edzettek, évről-évre virulnak, nem szükséges fölszedni őket. A botanikai eredetű tulipánokhoz olyan nemesített formák tartoznak, amelyek sok tekintetben még a vad fajokhoz hasonlók. Gyakran barnán sávozott, szélesen csíkos levelükkel is díszítenek. Sarjhagymákról megújulnak. Sokszor ezért tűnik úgy, hogy egyik helyről a másikra vándorolnak.
turkesztani botanikai tulipán, forrás: internet
Ezzel szemben a kerti tulipánok termete, virága, hagymája is nagyobb. Sokan, különösen a tarka fajták vírus érzékenyek.
Ezért nem árt, ha évenként felszedjük, és selejtezzük őket.
Sokszor megesik, hogy mégsem kerülnek a tulipánhagymák felszedésre. Ilyenkor számoljunk azzal, hogy bizony minden évben kisebb termetű, és virágú egyedek fejlődnek, illetve a hagymák idővel elpusztulnak, a növények mintegy eltűnnek.
A nagyvirágú, magas fajták hagymáit az elvirágzás után, a levelek leszáradását követően, a hagymák behúzódása után, azok teljes biológiai érettségében, lehetőleg száraz időben szedjük fel.
Vagyis: kivenni akkor kell a hagymát, ha a növény már visszahúzódott, de még megtaláljuk.
Ennyi idő elteltével ugyanis a tápanyagok a levélből a hagymába vándorolnak, a hagyma ismét életerős lesz, nagyobb az esélye a következő évi virágzásnak.
Sajnos, ha túl meleg van, akkor a növény hamarabb visszahúzódik, így nincs ideje a hagymáknak regenerálódni, ez rontja a következő évi virágzási esélyeket.
A tulipánhagymák felszedése után ajánlatos a hagymákat félárnyékos helyen megszikkasztani, akár egy papírdobozban.
1-2 nap elteltével a hagymákat válogassuk át.
A könnyen leváló pikkelyleveleket távolítsuk el. A csupasz hagymákon ugyanis a betegségek könnyebben észrevehetők. A már ilyenkor jól látható fertőzött és sérült hagymákat válasszuk külön. A fertőzött hagymákat meg kell semmisíteni, el kell égetni. Ezt követheti a fertőtlenítés, vagy csávázás.
A hagymákat hálóban, esetleg rossz harisnyában gombaölőszer oldatba mártsuk (10 liter vizbe 3 dkg gombaölő por), és áztassuk 20 percig. Ezután jól megszikkasztva kerüljenek tárolásra.
Kiültetésig (augusztus vége, szeptember eleje egészen október végéig) 10 °C körüli hőmérsékleten tároljuk.
A hagymákat száraz, szellős helyen tartsuk pl. kartondobozban.
A csávázást (fertőtlenítést) kiültetés előtt ismételjük meg.
Kiültetés előtt azt is megtehetjük, hogy por alakú gombaölő szerekből egy keveset nejlonzacskóba teszünk, a virághagymákat ezzel jól összerázzuk, majd azonnal ültetünk.
Legkésőbbi kiültetési idő október vége, hiszen a hagymáknak még be kell gyökeresednie. Kb. a hagyma átmérőjének háromszorosa mélységben ültessünk.
Teendő a sarjhagymákkal:
A kis sarjakból, fiókhagymákból kb. három év alatt szépen virágzó új egyedeket nevelhetünk, így a megújulás generációváltással történik.
Tulipánnál 3 évente érdemes ezt elvégezni, de például a nárciszt elég csak 6-7 évente bolygatni.
A fiókhagymák a nagy hagyma tönkje szélén helyezkednek el, amit 2-3 évente különválaszthatunk és elültethetünk.
Ha még kicsik a sarjhagymák, neveljük őket cserépben, és csak később ültessük ki őket a kertbe a végleges helyükre. Ha a sarjhagymákat nem távolítjuk el, a tő túlszaporodik, a fiókhagymák később érik el virágzó képességüket, és az anyahagyma kimerül.
A hagymák helyben hagyása a virágágyásban
Ahhoz, hogy minden fontos tápanyag visszahúzódjon a hagymába, hagyjuk a növényt elvirágzás után teljesen elszáradni.
Az idő előtti visszavágás megakadályozza, hogy jövőre virágot hozzon a növény.
Kertemben nem szedem fel a hagymákat, nincs is rá lehetőségem, hiszen a sok és bőséges növényösszeültetés ezt nem tenné/teszi lehetővé.
Örök kérdés marad: letörjük-e a tulipán elhervadt virágait?
Igen, természetesen!
De miért is?
A megtermékenyült és elhervadt tulipánvirágból, a szár csúcsán magtok képződik.
Ezt le kell törni!
-mert a mag rendszerint nem érik be,
-a magtok pedig igen sok tápanyagot von el a virág hagymájától, amelynek addig, amíg a levelek zöldek és asszimilálnak, elegendő tápanyagot kell összegyűjtenie a következő tavaszi virágzáshoz.
-Csak a magtokot kell letörni, a szárat és levelet nem, mert abból még sok tápanyag vándorol vissza, a hagymába.
Tipp:
Amikor letörjük a magtokot, akkor a szirmok mellé ( amelyek már jó esetben a talaj felszínén, közelében pihennek és nem a kukában, de a komposztálóban is tökéletes helyen van), szórhatjuk, dobhatjuk. A nyár folyamán komposztálódik, lebomlik, "eltűnik".
Elvem, hogy minden nyesedék, virágszirom, magtok, elszáradt, vagy elfagyott ág, ugyanoda, az alá a növény alá kerüljön vissza, ahonnan származott.
Mivel segíthetjük még a hagymák tápanyaggal való ellátását?
Tulipánjaink akkor a legszebbek, ha védett, de napos, világos, nem túl napos helyen élnek és virágoznak. (bár bbben az esetben nagyon hamar elnyílnak)
Elvirágzás után is nagy szüksége van a napra, hiszen a nap fényéből is raktároz, erőt merít!
Ezen kívúl érdemes különféle növények főzetével, áztatott trágyalevével megöntözni több alkalommal is, már korán, a virágzás kezdetén, egészen addig, amig nem sárgulnak a levelek (de ez utána már ne locsoljuk!).
Ilyen növények pl:
- a csalánlé, mely sok káliumot, vasat, foszfort, nitrogént, nyomelemeket tartalmaz, fejlődést elősegítő, általános növényerősítő szer.
- fekete nadálytő, mely a virágzás és termések érésének serkentéséhez is nagyszerű trágyalé.
- az alga alapú szerves trágya, mely megbízható alapot biztosít már a fejlődési szakaszban is, ezért érdemes egészen korán, amikor már kihajt a növény, majd az elvirágzás után is.
- paradicsom számára alkalmazott, kálium túlsúlyos szerves trágya.
- baromfi trágya, pellet formában (Tyúkanyó).
- legvégére hagytam, de nem utolsó sorban, hisz mindennek az alapja, a komposzt. Én a virágzás kezdeténél már szórtam a növény köré, már akkor, amikor még csak kb. 10-15 cm magas volt a levele, majd a virágzás utolsó stádiumában, a vége felé.
Komposztot mind a cserepes, mind pedig a virágágyásban élő tulipánok köré is érdemes szórni, mint általában minden növény köré.
Ha cserepes növényként dekoráltunk a tulipánokkal, akkor is, a levelek elszáradásáig, amennyiben lehet, még tartsuk napos, védett, de nem túl nedves helyen.
Mikor teljesen visszaszáradt, akkor a legtöbb kertész levágja, vagy kihúzza az élettelen szárakat, leveleket. Én nem teszem ezt meg, hanem ezeket a leveleket és szárakat egyszerűen csak visszahajtom a talajra, talaj felszínére, majd komposzttal borítom be, védett helyre teszem őszig.
komposzttal letakart és betakart hagymás növények.
Csak cserepes növények esetében alkalmazom ezt a módszert, a virágágyásban már nem tudom ezt megtenni, mert addigra ezernyi más lágyszárú és fásszárú évelő tolong a helyért.
Figyelem: nyáron nem igényel sok nedvességet, ne is locsoljuk, had pihenjen!
Szerencsére kertemben, a virágágyásban, a homokos talajomban kis eséllyel rohad el, még akkor is, ha komposzttal láttam el a virágzás elején és a vége felé. Sőt ebben az esetben a védelem és a vízelvezetés tökéletes.
Monty Don, a világhírű kertész is nagyon sok növényénél alkalmazza, használja az algalevet és a fekete nadálytőből áztatott trágyalevet.
Folyamatosan, minden locsolásnál adhatunk ebből a tápanyagból, nem lehet túlöntözni!
Forrás: kertlap.hu