Vadszamócák

Vadon termő szamócák, a legfinomabb vadgyümölcsök, 

--- de melyik az ehető?!

Sok helyen piroslik az ehetetlen álszamóca termése.

Sokan, sokszor ijesztgetnek azzal, hogy, ha előbukkan a kertben az indiaiszamóca (álszamóca), meg kell szabadulni tőle, mert mérgező.

De ez nem egészen így van.

Az indiai szamóca régi dísznövény.

Igaz, hogy invazív, ha nincs kordában tartva,  a termése ízetlen, ehetetlen, a madarak viszon nagyon is kedvelik.

Előnye, hogy remek talajtakaró, cserépben, függőkosárban is mutatás, élénkvörös szamócaterméseivel díszít.

"Valaha talajtakaró, egyben gyomelfojtó dísznövényként keveredett Ázsiából Európába. Dél-, Kelet- és Délkelet-Ázsiában Afganisztántól Japánig, az indonéz szigetvilágig honos. 

Az indiai szamóca (Potentilla indica). A rózsafélék (Rosaceae) családjának korábban külön kezelt indiai szamóca (Duchesnea Sm.) nemzetségét csak újabban sorolják a pimpó (Potentilla L.) nemzetségbe. 

Bár kinézetében a szamócához hasonlít első látásra, de nem áll vele rokonságban. 

Az erdei szamócához hasonlóan félörökzöld, 3–7(–10) cm magas, elterülő, 30–50(–150) cm hosszú indás szárú, a csomókon legyökerező sarjnövénykéket fejlesztő évelő. 

Levelei tőállóak, sötétzöldek, hosszú (12 cm) nyelűek, három fűrészes szélű levélkéből összetettek, csipkés-fűrészes szélűek. 

Áprilistól szeptemberig nyíló virágai sárgák. 

Áltermése szamócatermés. Termései nagyon hasonlóak a szamócáéhoz, ragyogó pirosak, felfelé állóak. Ehetőek ugyan, de sajnos a gyümölcs száraz-szivacsos, ehetetlen. 

Európán belül először Angliába került, ahova Indiából hozták dísznövényként, 1805-ben. Később egész Európában elterjedt. Sok helyen kivadult, és inváziós növénnyé vált. 

Ültetéséről az első hazai adat, hogy a XIX. század első felében a Pesti Botanikuskertbe ültették. 

Tartósan megmaradó dísznövényként 1879-től alkalmazták. Városi környezetben az 1990-es évektől bukkant fel. 

Ma inváziós növényként tartják számon.

Korábban azt tartották róla, hogy termésének fogyasztása szájlágyulást okoz, később kiderült, hogy nagyobb mennyiségben fogyasztva, hashajtó hatáson kívül nem okoz más tüneteket .

Mivel Indákkal terjed, zárt sarjtelepeket alkot, és gyorsan benövi az üres területeket. 

Télizöld növényként enyhébb teleken is zöld takarót alkot. 

Taposástűrő. A kertészetek világszerte régóta ajánlják díszcserjék alatti talajtakarónak, sziklakertbe, erkélyre cserépbe, vagy ámpolnanövénynek.

Tehát ha van napos, félárnyékos területed, amit szeretnél beborítani talajtakaró növénnyel, vagy kedved támad egy mutatós, piros terméses függőkosárra, ne habozz, válaszd az indián szamócát. Miután gyorsan terjed, ezért kordában kell tartani!"

forrás: kertlap.hu 

"Erdei szamóca (Fragaria vesca): 

Erdei élőhelyeken fordul elő, az erdei vágásokban is érdemes keresni. Korábban érik 2-3 héttel, mint a gyepekben élő csattogó szamóca. Gyümölcsén látható a legfőbb bélyege, ami a faj felismerését segíti a szamócák között: Csészelevelei a terméstől elállnak."

forrás: erdőkostoló

"Csattogó szamóca (Fragaria viridis): 

Gyepekben, gyepes erdőszéleken fordul elő, 2-3 héttel később érik, mint az erdei szamóca. A csészelevek rásimulnak a gyümölcsre, és apró csattanó, cuppanó, hangot, mikor a gyümölcsöt letépjük. Nevét emiatt a hang miatt kapta."

forrás: erdőkostoló

"Mindkét faj virága fehér, mindkét faj gyümölcse lóg, bókol, mindkettő finom és ehető. 

Fontos figyelni azonban, hogy tiszta helyről szedjük, láthatóan vadjárta helyeken inkább ne. Jól szaporadnak, érdemes kertekbe is bevinni és magára hagyva, hagyni élni, meghálálják. Árnyas helyeken az erdei, míg füves helyeken a csattogó fog elszaporodni.

Harmadik erdei társuk a fahéj illatú szamóca (Fragaria moschata) az erdei szamócára hasonlít nagyon, alig különbözik attól. 

Frissen mindegyik vadon élő, igazi szamóca finom, zamatos. Édes és sós ételekbe is használhatóak, pl. sütikben, salátákban, italokban is. 

Lekvárnak magukban kevéssé alkalmasak, mert amellett, hogy szaporátlan gyűjteni őket nagy mennyiségben, a magok idővel megkeseríthetik a lekvárt. Vegyesen más gyümölccsel, pl. cseresznyével, vadcseresznyével már édemes velük lekvárt főzni."

forrás: internet

Fontos: 

"Egyiket se keverjük össze a felfelé álló termésű, picit hasonló gyümölcsű és megjelenésű indiai díszeperrel, ami nem igazi szamóca. 

Ez egy pimpó, ami agresszíven terjed kertekben és településközeli erdőkben is. Annak gyümölcse íztelen és enyhén mérgezőnek."

Forrás: erdőkóstoló